Dorys May - Vers Mindenkinek
"Nincs más, mint a Szépség s csak egy tökéletes kifejezése létezik a Költészet. Minden más ezen kivül merő hazugság - kivéve a szerelem, azoknak, akik testükkel élnek, no meg a barátság, ez a szellemi szerelem."
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
HAJNAL ANNA (1901 - 1977 )
író, műfordító
SZERELEM
Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyntől reszketteti szívemet,
hogy didereg mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majdelég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a foltott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.
Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok hogy meg se lássalak,
félek, eléget közönyös szemed,
ne lásd, ne tudd, sápadok, epedek:
szeress, olelj! megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én.
Mert te voltál az első, akiért
testem és lelkem egyszerre megért,
hogy ezer íz és ezer édesség
pezsgées, lángja hajtot tefeléd.
Hogyan köszönjem, mi lenne leég,
hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég
fellángolt, égett, újjászületett,
mint a szívem, mely feléd reszketett,
haldokolt, mint a láng és dadogott,
új nyelven szólt, hogy az áhitatot,
mely betöltött, vakult fiatalt,
feléd ragyogja, édes diadalt...
HAJNAL ELŐTT
Míg bárki van e földön,
kit nem szeretsz,
a hajnalé s a fényé
még nem lehetsz.
Mígaggódás gyötörhet
nem vagy szabad,
szabadult s szabadító
légy egymagad.
Ne légy egyéb, én lelkem
csak tiszta hang,
ha rád nem is figyelnek
fent és alant.
Szállj egymagad a napnak,
tűnik a köd,
minden testvét követ majd
s a fény beföd:
te szétrezegsz, eloszlasz
ha kél a nap --
s minden szabadult lélek
a fény s a tiszta ének
az öröm lész magad.
KICSI LÁBAK NYOMÁN
Hiába szól nekem tanácsod bölcs öreg,
szelíden hallgatom, ám nem követhetem.
Nem kell józan utad!
engem kanyargó út s tavaszi ég vár.
Szentebb úton megyek, gyerekek nyomdokain,
picinyke lábaik tudják az igaz utat,
mint a tiszta patak
játszva elkanyarog, fu s hazatalál,
mindig hazatalál minden gyermek szíve,
s gyermeki szív az enyém. Jó szellemek őrzik
gyenge, szép tagjaink,
s az örökkévaló szépség kíséri lábnyomunk.
Bátor gyermekszívünk néha veszélybe visz,
de meredek úton fog bizton a bizalom,
hamar könnyek könnyek nyomát
hirtelen örömfény játszva letöri.
Tőlem senki se fél, vak rámérez, rámmosolyog,
állat messze követ, fölém hajlik a lomb,
s télen csengve köszönt
kútkávákon a hosszú, lecsüngő jégcsap.
Mindig van örömem s ezer könnyem naponta,
mindenki bánata fáj, bárki öröme derít,
így járok utamon
felhó és fény elkísér, velük időzom s futok.
Nincs ebben sok haszon, ámde így élni szép,
s egy régi mester is mondta: legyetek kisdedek.
Régiek nyomdokaiba
így lépek én kicsi lábak nyomán.
A MAGAM TÖRVÉNYE SZERINT
Jaj, hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani,
mennyire boldog vagyok!
éjjel volt, hirtelen elállt az eső,
kacagtak a friss illatok,
kettesben mentünk a fák közt az úton:
percekre boldogok.
Aludni sem hagyott örömem éjjel,
nevetve gondoltam rád,
megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás,
megszűnt a rabszolgaság!
szeretlek, mégis a magamé vagyok, most
szabadon gondolok rád.
Bízhatok magamban, biztosan ringanak
napjaim felém megint,
haragod nem halál, s üdvözülhetek a
magam törvénye szerint:
hajnalok, nappalok vágytalan derűje s
csillagok nyugalma int.
Mert tudom, ha engednék, nem lenne csókodból
sohasem, sosem elég,
örvénylő keringés, kábulás, zuhanás,
nem bánnám hogyha az ég
naprendszerei bomolva keringnek
és itt a fekete vég.
S a nyújtózó fák közt megéreztem hirtelen:
szabad, szabad vagyok!
énekelték a csendben a cseppek
s a bolondul friss illatok.
Sosem szerettelek annyira még,
mint most, hogy szabad vagyok.
GYÓGYULÁS
Zúgó folyamokat öntött fülembe a csend,
tompa ulyos ütés fekete mélybe nyomott,
őrült sodrás vihara
eszméletlen éjszakában.
Óh a testi fájdalom orvul öli a lelket,
hiába süt fenn a nap, lelked vak és süket,
holtan merült le rég
kínok parttalanjába.
Lassan múlik a kín, parrtok merülnek elém
lábadozó pihegés fénybe emel,
s minden pihent ébredés
örömhírt hoz a világból.
Künn fényes eső szitál, ács szekercéje csattog,
minden hang most öröm, muzsika füleimnem,
gyógyuló testemből lassan
kivirágzik újra a lélek.
FORRÁS MELLETT
Táncoló forrásvíz, ahogy most lüktetve csendülsz
s kezemet hűsítve nevető ívekben pendülsz,
fáradt szívem
zenéddel ringatod, lágyan pihen.
Tenyerem emlékszik, szememben, fülemben ébred
elfeledt emléke sok ilyen csendülő képnek,
gyermekkorom
lendülő íveden visszaoson.
Malomgát zúgása, lendülő kerékről omlik,
tündöklő vízsugár, s száz fehér szirommá bomlik,
lábamon át,
zöld-mohás mederben siet tovább.
Be gyorsan hajlik a nap ma de már oda érek -
a kanyaron túl, ott a fák közül száll fel az ének
- itt vannak már -
parton a sok magas fűzfakosár.
Bíborszín gyapjút mos kilenc szép lány itt a vízben.
Szoknyájuk feltűrve, válluk hogy feszül az ingben!
amott az öreg
nézi a bíboros eget, s vizet.
Hűvös van, csend is lett, s alkonyodik künn a síkon
köveken át fut a bíz, csörrenő kavicson,
csillag ragyog,
be jó, hogy most haza indulhatok -
aludni - álmodni, minidg ha fáradt a lelkem
gyönyörű hajdani táj, felébredsz - befogadsz engem
s ki téged idéz
áldott légy csendülő forrrás, te gyógyító, kezembe simuló
tündéi kéz...
IJESZTŐ VAD SZERELEM
Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most ... mégis
egyedül lennem fáj.
Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.
Rozsvetés, zöld, ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dülő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este...
mért nem jössz most elém...?
Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolygó arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.
SZÓLNÉK HOZZÁ
(Babits Mihályhoz)
Bölcs és öreg barát tiszta szemére vágyom
ki mint Odysseus rég tengereket bejárt,
s száz viharon túl, kék
nyugalmat tükröz
Ősz homloka előtt szívesen meghajolnék,
minden panaszomat néki elmondanám,
s mosolygó nyugalma biztos
rév volna nekem.
Szólnék hozzá: atyám, féktelen indulatok
löknek ide-oda, ökölbe szorul kezem,
majd megsímogatásra
nyúlik ki vágya.
Hasító fájdalom szégyellt sírásra késztet,
néha bolond öröm éneke száll szívemből
s enyhítetlenül fáj
minden tavasz.
Szabadság! szabadság, hogy szívnálak magamba
fuldokló szomjúság áhítja tündér-vized,
s elérhetetlen tájak
égnek szememben.
Atyám nyújtsd ki kezed, mutass utat a parthoz
ama tenger felé, hol szabad erős szelek
téged edzettek s bátor
tiszta lett a szíved.
Mutass utat atyám, mondd meg, merre haladjak,
hogy az én szívem is vihart, veszélyt kiállva
nyugodt s bátor legyen,
s szabad is végre.
Mennyi, mennyi a kín, egyedül útra lelni,
barát nincsen sehol... fiatal bús társaim
útkeresőn tévelyegnek
s keresik önmaguk
míg a bölcs öregeket, elvárt jó vezérinket
ellenfelünk a halál sorra elveszi mind,
s mi csak könnyező vággyal
nézünk utánuk.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 8
Tegnapi: 1
Heti: 15
Havi: 10
Össz.: 16 852
Látogatottság növelés
Mai: 8
Tegnapi: 1
Heti: 15
Havi: 10
Össz.: 16 852
Látogatottság növelés
Dorys May - Vers Mindenkinek - © 2008 - 2024 - dorysmay.hupont.hu